A “hisztik” és érzelemkitörések a gyermekkor fontos és szükséges velejárói, bármilyen kellemetlenek is a környezet vagy éppen a gyerekek számára. Az azonban, hogy miként kezeljük ezeket a helyzeteket, komoly hatással van a gyerekek érzelmi fejlődésére.

A gyerekek életük első néhány évében sokat tanulnak az önszabályozásról – vagyis az egyes helyzetekre adott érzelmi, mentális és viselkedési reakciókról. 

Egy nemzetközi kutatócsoport, magyar kutatókkal együttműködésben azt a jelenséget vizsgálta, amikor a gyermekek frusztrációjának, hisztiknek elkerülése vagy kezelése, a gyerek megnyugtatása érdekében digitális eszközökhöz nyúlnak a szülők. Egyre gyakoribb ez a jelenség, hiszen rövidtávon igen hatásosnak bizonyul: a gyerekeket lekötik a digitális tartalmak, legyen szó telefonról, tabletről, ezáltal elterelődik a figyelmük, látszólag megnyugszanak. A tanulmány azonban óva inti a szülőket ettől a módszertől. Miért?

Eredményeik szerint, azoknál a családoknál, ahol a szülők gyakran alkalmazták a digitális érzelemszabályozást, a gyerekek egy évvel később gyengebb indulat- és érzelemkezelési készségeket mutattak. Hosszabb távon pedig a gyerekek figyelmi szabályozását is negatívan befolyásolta. 

Könnyű tehát egy negatív spirálba belekeveredni, ezért nagyon fontos, hogy a gyerekek megtapasztalják a negatív érzelmeket is! Ha megtapasztalják őket, meg is tudják tanulni, hogyan kezeljék azokat, ezért ne próbáljuk mindenáron elkerülni azokat a helyzeteket, amik negatív érzésekkel, frusztrációkkal járhatnak. Konok Veronika, az ELTE Alfa Generáció Labor kutatója és a tanulmány szerzője szerint  ebben a tanulási folyamatban a szülők segítségére van szükségük, nem pedig egy digitális eszközre.

Hogyan tudom támogatni a gyermekemet ilyen helyzetekben?

– Önmagában már az rengeteget segít, hogy jelen vagyunk. Legyünk ott velük, segítsük őket át a nehéz érzéseken. Ismerjük el (validáljuk) és nevezzük is meg az érzéseket, tükrözzük vissza, mi az, amit érezhet (pl. “Látom szomorú vagy, mert…, Most nagyon mérges lehetsz, hiszen…”).  Egy gyerek ezáltal meg tudja tanulni milyen érzelmei vannak, ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy következő lépésként szabályozni is tudja majd őket. Ezek a helyzetek nekik sem kellemesek, ezért szükségük van egy olyan felnőttre, akik elismerik rossz érzéseiket, ugyanakkor biztosítják őket afelől, hogy át tudnak lendülni ezen.

– Lehet szüksége van a testi közelségre, ilyenkor legyünk velük egy szinten, guggoljunk le hozzájuk, öleljük át (ha hagyják!) Ha ellök, eltol magától, tartsuk ezt is tiszteletben, de maradjunk a közelben, figyeljünk, hogy magát vagy a környezetét ne bántsa. Ha kicsit megnyugodott, megpróbálhatunk újra közeledni.

– Ha egy kicsit megnyugodott, megpróbálhatjuk átirányítani a figyelmét valami másra, de próbáljuk meg itt is kerülni a kütyüket!

Forrás: Konok, V., Binet, M.-A., Korom, Pogány, Miklósi, & Fitzpatrick, C. (2024). Cure for tantrums? longitudinal associations between Parental Digital Emotion Regulation and children’s self-regulatory skills. Frontiers in Child and Adolescent Psychiatry, 3. https://doi.org/10.3389/frcha.2024.1276154