A kiszámíthatatlan történések, a bizonytalanság mindenkiből kivált egyfajta rossz érzést, szorongást. Kerülünk olyan helyzetbe, hogy sietünk valahová, dugóba keveredünk, vagy építkezés miatt le van zárva egy útvonal, így kerülőt kell tennünk, ilyenkor meglehetősen feszültnek és kontrollvesztettnek, kiszolgáltatottnak érezhetjük magunkat. Az autizmussal élő személyek esetében a merev ragaszkodás tevékenységekhez, helyekhez, egyéb körülményekhez, fokozottabb. A változás, – főleg az előre nem jelzett változás – stresszel jár, a stressz-szint növekedésével pedig felerősödhetnek a viselkedésproblémák és a sztereotip, repetitív viselkedések. Ezt a fajta stresszt és feszültséget nem enyhítik az olyan jellegű pontatlan megfogalmazások, mint például a “majd”, vagy a “később”.

Gondoljunk bele, milyen gyorsan változik körülöttünk minden, a hömpölygő és elárasztó információ tömegben mindenki számára vannak olyan pillanatok, amelyek fontosak és meghatározóak, legyen szó az ébredés utáni, vagy a lefekvés előtti rutinunkról! Napunk ezen pillanatai kapaszkodóként szolgálhatnak számunkra. Azt érezhetjük, hogy nem másoktól és az ő cselekedeteiktől függünk, mi vagyunk azok, akik kézben tartják az eseményeket, valamint minden szükséges információ a birtokunkban áll. 

Tudunk tenni azért, hogy a váratlantól való szorongás enyhüljön és a tevékenységek közötti váltás gördülékenyebbé váljon, méghozzá úgy, ha tartjuk magunkat egy rendszerhez, napirendhez, amely során a tevékenységek meghatározott sorrendben követik egymást. Azonban vannak körülmények, amelyeket nem tudunk befolyásolni, egy egyszerű és hétköznapi példa, hogy nem tudunk kimenni a játszótérre, amikor zuhog az eső. Fontos kiemelni, hogy a napirend célja nem az állandóság biztosítása, hanem a bejósolhatóság megteremtése, amely számtalan, mindennapi helyzetet meg tud könnyíteni egy autizmussal élő személy számára. A napirend előre jelez, a tevékenységek váltakozását segít megérteni és az önállóságot is elősegíti.

A biztonságos és bejósolható környezet megteremtése során kulcsfontosságúak a vizuális segítségek, ebből adódik, hogy a napirendet is láthatóvá kell tennünk. Az autizmusban érintett gyermekekkel való munka során általánosságban fontos a személyre szabottság, nincs ez másképp a napirend esetében sem, amelyre felkerülhetnek egyéb, a gyermeket segítő információk (pl. ki vesz részt az adott tevékenységben, hol zajlik az adott tevékenység).
A napirend bevezetése előtti lépés a szimbólumszint felmérése, ami azt jelenti, hogy fel kell térképeznünk, hogy az érintett személy számára melyik vizuális jel a leginformatívabb.
Vannak, akiket a tárgyak segítenek leginkább eligazodni, másoknak a rajzok adják a legtöbb információt, de létezik fotós, illetve írott nyelvből álló napirend. Ennek megállapításához kérjék a gyermekkel foglalkozó szakember segítségét! Nagyon fontos, hogy ez a lépés ne maradjon ki! Joggal érezhetjük nehezebbnek egy tárgyas napirend összeállítását, mint egy fényképes napirendét, azonban a gyermeknek akkor tudunk a legjobban segíteni, ha olyan napirendet készítünk, amely számára hozzáférhető információkat ad.

Felmerülő kérdések:

• Hogyan kezdjek neki a napirend elkészítésének?
  Érdemes átgondolni a napjainkat és főbb tevékenységekre osztani őket. Pl.: ébredés, fogmosás, öltözködés, reggeli, játék, séta, ebéd, délutáni alvás és így tovább, lefekvésig. A szimbólumszint felmérése után ki kell választanunk egy jelet, amely az adott tevékenységet jelöli a napirendben. Pl.: tárgyas napirend esetén a fogmosást jelölhetjük egy fogkefével, a játékot egy építőelemmel, stb. 
• Mennyi tevékenységet jelöljek előre?
  Ez teljesen egyénre szabott, vannak családok, ahol heti előrejelzést használnak (hetirendet), másoknál az egész nap lebontása látható és van, akinek a következő három tevékenység előrejelzése elengedő.
• Hogyan használjuk a napirendet?
  Itt is az egyénre szabottság elve dominál, a napirend használható hordozható formában és van, aki úgy használja, hogy mindig ugyanazon a helyen található az otthonában.

Összefoglalva a napirend segítségével a bekövetkező változásokat láthatóvá tehetjük, az eseményeket bejósolhatjuk, ezáltal elkerülhetővé válik az ismeretlentől való szorongás. Bonyolultnak és nagy idő,-energia befektetésnek tűnhet a létrehozása, azonban  használója viselkedése rugalmasabbá válhat és önállósága növekedhet, tevékenységei bővülhetnek.

A napirend nem csak autizmusban érintett személyek számára lehet hasznos és informatív, hanem mindenki számára, akinek fokozott nehézséget okoz a váltások, változások feldolgozása, legyen az illető neurotipikus, vagy neurodivergens.
Felmerülő kérdések esetén kérjék a gyermekkel foglalkozó szakember(ek) segítségét!