Gondoljunk csak bele, mennyire bosszantó várakozni az orvosnál, a dugóban vagy az okmányirodában – úgy, hogy nem tudjuk pontosan, mennyi időt töltünk majd ott. Tíz percet? Harmincat? Netán egy egész órát? Mit fogunk közben csinálni? Hogyan intézzük el a többi dolgunkat? Ezek a helyzetek minden emberben okozhatnak némi stresszt. 

Az autizmusban érintett személyeknél az idő fogalmának megértése és az idő múlásának érzékelése gyakran sérült. Nehéz lehet számukra felmérni, hogy egy-egy feladatra mennyi idő jut, vagy mennyi ideig kell várakozni – akár a boltban, akár a játszótéren a csúszdánál. 

Mennyi ideig kell figyelnem és dolgoznom a tanórán?
Mennyi ideig játszhatok a kedvenc játékommal?
Meddig tart a szünet és vajon jut-e idő kiállni a büfében a sort, s még befejezni a házi feladatot is? 

Ezek a kérdések jelentős bizonytalanságot és stresszt okozhatnak az autizmusban érintett gyermekeknek és fiataloknak, ami sokszor fokozza a viselkedésproblémákat is. 

Segítség az idő érzékeléséhez: időjelzők 

A különböző időjelzők ebben nyújthatnak segítséget, amelyek a vizuális támogatás egyik hatékony formái. Ezek az eszközök vizuális – és olykor hangalapú – támpontot adnak a gyerekeknek arról, mennyi idejük van hátra egy adott helyzetben. 

Ez segíti a tájékozódást és a változásra való felkészülést – láthatóvá teszi a láthatatlan időt. 

Az időjelzők használatát mindig érdemes a gyermek igényeihez igazítani és különböző helyzetekhez akár különféle típusokat választani. 

Milyen időjelzőket használhatunk? 

Az időjelző formája mindig a gyermek értelmi és vizuális igényeihez igazódjon. Néhány hasznos példa: 

• Homokóra – egyszerű, látványos, a kisgyermekek számára is jól értelmezhető. 

• Vizuális visszaszámláló órák – piros színnel jelzik az eltelt időt, jól látható, mikor jár le. 

• Digitális időzítők – hangjelzéssel zárulnak, ha a gyermek nem érzékeny a különböző hanghatásokra. 

• Telefonos vagy tabletes applikációk – személyre szabható, látványos és sokféle hangbeállítással elérhető. 

• Kézzel készített „fogyó időjelző” – különösen jó olyan helyzetekben, ahol az időt nem lehet pontosan előre látni (például orvosi vizsgálat, sorban állás). 

Hogyan használjuk? 

Az időjelző használatát mindig előzetes magyarázattal vezessük be:
„20 perced van játszani, utána jön a fürdés.” 

Fontos, hogy a gyermek megtapasztalja az időkeret végét követő váltást:
Ha lejár az idő, valóban következzen, amit előre jeleztünk (például pakolás, evés, séta). 

Ez a következetesség segíti a megértést és a biztonságérzet kialakulását.