Bölcsi vagy nem bölcsi
Egy gyereknek 3 éves koráig az anya mellett a helye – tartja legalábbis a közvélemény, ami igazán nagy terhet helyez azokra a családokra, főleg az anyákra, kik a bölcsődei elhelyezés mellett döntenek. De mennyire állja meg ez a kijelentés a helyét, és mely tényezőket fontos mérlegelni a döntés során? Mi a helyzet az SNI-s gyerekekkel? Árt vagy használ, ha bölcsibe íratjuk gyermekünket?
A téma természetesen nem ennyire fekete és fehér. Ahány család, annyi élethelyzet, pontosan emiatt nem létezik egy mindenkire érvényes, törvényszerű igazság a témában. Van, aki kifejezetten szeretne óvodakezdésig otthon maradni gyermekével és ez a felállás az egész családnak megfelelő. Van, aki néhány hónap otthon töltött idő után szeretne visszamenni dolgozni, és van, aki bár szívesen maradna még, anyagilag mégsem teheti ezt meg, vissza kell térnie a munkaerőpiacra. Számukra a bölcsődei gondozás egy remek lehetőség arra, hogy akár részmunkaidőben, akár teljes állásban, gyermek mellett dolgozni tudjanak.
De sérül-e a gyermek lelki fejlődése, esetleg a kötődés a korai elválasztástól? Attól függ. A kötődéselméletek szerint 1 éves korra kialakul a kötődésünk az elsődleges gondozónkhoz, emiatt nem biztos, hogy jót tenne a folyamatnak egy ennél korábbi szeparáció. Ugyanakkor, ha az anya (az esetek nagy részében ők az elsődleges gondozók) érzékenyen, válaszkészen bánik a babával és olyan stabil, biztonságos légkört tud kialakítani, ahol gondoskodása, szeretete a gyermek számára feltételek nélkül elérhető, akkor egy esetleges korai szeparáció, naponta néhány külön töltött óra is beleférhet. Mindenesetre, ha a család élete engedi, érdemes a bölcsődét 1-1,5 éves kor után megkezdeni.
Azzal, hogy otthon maradunk, önmagában még nem teszünk jót a gyermeknek. A közösen otthon töltött idő akkor válik értékessé, ha ezeket a hónapokat, éveket a gyermek érzelmi biztonságának megalapozásával, megerősítésével töltjük. Pontosan ezért ne érezzen egy szülő sem bűntudatot, ha mégis bölcsibe szeretné vagy kell adnia gyermekét: ha biztos kötődést és a feltétel nélküli szeretetet kap otthonról, a távol töltött idő nem fog károkat okozni sem benne, sem a kapcsolatukban. A közösen töltött idő során pedig ne spóroljunk a sok-sok öleléssel, bújással, aktív együttléttel.
Ami biztosan nem segít: a szülői bűntudat és szorongás. Ha egy szülő bűntudatot érez, ami miatt bölcsibe adja gyermekét, esetleg otthon szorong az anyagiak vagy az addig felépített karrier miatt, az frusztrációhoz és szülői alkalmatlanság érzéséhez vezethet. Ilyenkor a szülő szenved, esetleg túlkompenzál – ezáltal fokozatosan távolabb kerülnek a stabil, szeretetteljes kapcsolattól, ami a cél lenne. Bízzunk benne, hogy szülőként tudjuk, mi a legideálisabb döntés a családunknak. Egy kiegyensúlyozott, döntésével elégedett szülő sokkal inkább képes megteremteni azt a közeget a gyermekének, ami az egészséges lelki és kapcsolati fejlődéséhez szükséges.
Mi a helyzet korai fejlesztést igénylő, SNI-s gyerekekkel? Sok bölcsiben fogadnak olyan gyerekeket, akik speciális bánásmódot és korai fejlesztést igényelnek, ehhez természetesen szükséges a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálat szakértéi bizottságának a véleménye. Sok esetben utazó gyógypedagógusok és konduktorok a bölcsődében tartják a fejlesztéseket, ez nagy segítség lehet a családok számára.